Képzelet

Képzelet nagyúr játékosan teszek veled egy próbát. Teremtőd feltesz neked egy kérdést lehetőséged, van arra ott abban a szobában életed álma, bent van neked, csak bekel menned oda. Te bemész nem sok idő múlva pár pillanat s már kint is vagy. Nem lehet rád ismerni, úgy nézel, ki kérdezlek mi történt. Diideregve váálaaszólod jéég veerembe voltam s bent egy tükör volt, amin nem látszott semmi a fagyból s benne magamat láttam én is egy jégcsap voltam, brr fázom.
Ego + Dilemma = Létezés
Nem olyan embernek ismerem azt a személyt, ki meghátrál, mert jégveremben volt. Gondolkodott mért nem volt deres az a tükör. Úgy döntött vissza megy abba a helyiségbe és meg nézi újra a tükröt így tett. Fázott az nem vitás de legyűrte a hideget láss csudák csudája a tükörhöz érve érdekes élményben lett része. A tükör egyben dimenzió átjáró volt, ahogy elé ért máris egy újabb helyen találta magát. Hófehér volt minden e helységben itt is volt egy tükör, amiben egy fa volt látható. Tükör vonzotta, hogy oda menjen és most olyan élményben, létezet, amit szavakkal nehéz leírni. A teste megszűnt létezni apró fénypontokká vált sokmilliárdnyi, fénypont lett határtalan jó érzése volt e létformában szó nincs rá mily érzések, kerítették hatalmába. A tükör hívta, lépjenbe s követte e hívó szót s már egy dombokkal, körülvet tisztáson találta magát. Itt átélte, mint e sok fénypont lassan fává alakul. Először a gyökérzet alakult ki érezte, mint e fények anyagias létformává alakulnak szuper érzés fokozatosan fa törzse ágai leveleit átélve a létezést a fénypontok anyagi formává alakultak. Kezdte érezni, hogy ő egy fa örömmel vette a létezés e formáját. Ott állt már jó ideje események folytonosan követték egy mást, vadászokat látott kik cipelték a zsákmányukat. Fáradtam leheveredtek a fa alá egyikük kérte a fát, szeretné, ha közvetítené az üzenetét haza, várják a szerettei, mi van velük. Fának természetes volt e szavak oly sok ideje tették már ezt, üzenetet átadta viszont üzenetet is. Vadászok kis idő múltán tovább mentek megint ott állt de sohasem magányosan, mert beszélgetéseket hallva, amit a fák élőlények s minden részeként átélte. Az erdő csendjét nagyon rossz zajok verték fel favágók jöttek és már vágták a fákat. A fa olyan gondolatáramlásban lett része a sok emlék áramlott felé nem tudta mire vélni. Gondolataiban meg jelent két vadász kiket látott régről ők mikor gondolták ezt a fát élni, hagyjuk így lett és vette az üzenetet, mert ez a dolga. Nem maradt egyedül maradtak jó páran. Furcsa érzése lett a fának érezte, mintha a léte változna most nem fénypontokká vált ez attól másabb még bizsergetőbb érzés lett úrrá rajta. Látta, mint kiszárad a teste és a létezésbe kerül. Többi fának, ahogy szállt felettük adogatott magából mindig egy keveset. Maradt egy kevés azt nem tudta átadni senkinek. Telet az idő eljött, aminek el kellet jönnie a fa kiszáradt és úgy állt ott. Emberek jöttek díszes szalagokat, hoztak és feldíszítették a fát. Nagy mulatságod rendeztek a fa alatt, vigadtak énekeltek táncoltak, örültek az életnek. A fa, vagyis ami maradt belőle érzett valami gondolatot visszament oda ahol valamikor ő állt, mint fa. Látta az embereket valójukban és örült annak tisztelték még így is a fát. Érdekes dolgot észlelt egy ember csendre intette a többit csend honolt a tájra. Kezdet benne valami határtalan dolog bekövetkezni létezésének a maradéka szétterült a tájra abból kaptak a fák és ez emberek és minden lény a föld minden. Az emberek mikor ezt átélték összepakoltak és régen, ahogy énekeltek torokhangon adott ritmusban csendesen hazamentek. Ezért vannak olyan helyek ahol a fák természetes közegükben évszázadokon át, fen, maradhatnak még a száraz ágat, sem gyűjtik össze ezen erdőkben, mert a fák a mi lelkünk és testünk.

Fizika törvényei itt nem úgy érvényesek, mint általában ez csak játék. Jégkockát képzelj el nagysága rád, van bízva jégkocka anyaga hó segítségként de, lehet víz is. Feladatot az írd le, hogy a kocka miként olvad meg (az olvadás úgy jön létre a kocka belsejéből, kifele történik a lapjához ér a kockának ott már áttetsző). Írd meg a szerinted i folyamatot, ahogy te képzeled el miként zajlik le az olvadás de, nem olvad szét, hanem a térben elhelyeződve magában ott áll. Jó írásokat kívánok nektek.

Képzeld el egy dobogón, lépkedsz felfele. Felértél a tetejére, ami egyben a hegytető is. Néz körül, lásd a tájat, látod, mint favágók teszik a dolgukat. Néz tovább, lásd, ahogy felér valaki amott a hegyre, éld át a sikerét. Néz tovább, lásd a tájat, érezd az élet szépségét. Lépj tovább fent vagy a hegy felet az égben. Vetítsd a tudatodat, lent egy fába éld át a fának évszázados életét, érezd erejét, érezd a levelek selymesen simogató érzését. Hopp tudatodat egy arra szálló pillangóba vetítsd, érezd, amint szállsz, érezd, amint a pillangó leszáll egy virágra, érezd a virágport, mint a pillangó étkezik belőle. Hopp tudatodat vetítsd a folyóba, érezd a folyót, érezd a folyóban nyüzsgő életáramlását. Hopp vetítsd a tudatodat a létezésbe, érezd, mint egy vagy a mindenséggel érezd úgy magad, ahogy sosem, mert nem voltál ily közegben. Lépj, egyet vissza a hegytetőn vagy lépj még egyet a dobogón vagy újra. S most mond, az hogy a szeretetnek nincs tartalma.
Idő zavaró tényező elrettent a dolgoktól valószínűsíthetően nem mersz dolgokba bele vágni ő miatta ki nem tényező a fejlődésedben és utazásaid során.