Koncentrált tudatosság.

Tudjuk minden illúzió, így nem akarom oda írni minden esemény hátterébe hogy ebben vagyunk benne. Mit akarok értetni a koncentrált tudatosságon, vagyis mikor jön meg az ÉRTELEM rá. Sokféle esemény a kiváltója, de mindegyikben van közös nevező az pedig a EMPÁTIA. Tudat fokozatosan vezet valami felé ami sokrétegű eseményekben jelenik meg, nincsenek feltételei hogy neked mit kel tenned a megérkezéséhez. "Mi" a türelmetlenségünk okán siettetjük időnként, és kitalálunk és átveszünk mások tudatosságából eseményeket, előző életünk eseményeit is ide számolhatjuk, vagyis a teljesség minden lehetőségét. SZIMBÓLUMOK miért érkeznek meg a tudatosságból, ha megérjük ÉRTELMÉBEN őket, ha minden illúzió. Milyen szándéka van a tudatnak hogy EMPÁTIA eseményében megérkezzen hozzánk, mikor minden csak illúzió.

Fejlesztés

Mára szinte mindenkinek van olyan telefonja ami képet tud rögzíteni, most olyan készülékünk van ami mind két irányban tud képet rögzíteni. Az így keletkezet képet próbáld meg egy időben látni és a köztes részeket is lásd. Sok sikert a gyakorláshoz... :)

Vándor öt év múlva

Vándor története öt év múltán.
A helységben látjuk miként a gyermekeivel éppen a bölcsőnél, foglalatoskodik egyik gyermekét, ringatja a másik gyermeket az anyja, ringatja. Öt hónaposak a gyermekek ikrek egy leány és egy fiú. Apa hallja, mint a gyermeke a Farkas nevű szólítja gondolatban. Mért adtál nekem ilyen nevet csúfolni fognak a gyerekek érte. Régen fiatal koromban eldöntöttem, ha fiam lesz ez lesz a neve ezért a neved Farkas. Nem fiam szól az apa ugyanígy gondolatban az apa. Apa mért mondod, kérdi Farkas, azért mer ti másként fogtok fel nőni, nem veszitek majd figyelembe az ilyen dolgokat. Szeretlek apa, mondja Farkas én is, szeretlek, mondja apa. Apa mért kaptam a Hajnal nevet, mert hajnal után kell fel a nap, vagyis már dereng a fény az éjnek vége, van. Szeretlek apa, mondja Hajnal. Apa anya mért nem hal minket és mért csak te hallasz. Tudjátok gyermekeim én nagyon régóta úgy öt éve mikor szülével, megismerkedtem, akkor kezdtem a gondolatolvasást, azóta fejlesztgetem a ti érkezésetek, hozta meg a gyümölcsöt. Anya is fog majd tudni így veletek beszélni gyakorolja a módszert, aminek a segítségével sikerülnek. Apa kérd meg anyát, adja az ujját és te is, szeretnénk meg fogni. Így tesznek és a gyermekek el, alszanak. Apa beszámol anyának mit beszélt a gyermekekkel, az elkezd sírni, kérleli, ne sírj kedves és lefekszenek pihenni, míg a gyermekek alusznak. Újra hallja apa, mondjad Farkas, szeretlek én is, szeretlek, mondja apa. Apa szeretlek én is, szeretlek Hajnal, mondja apa. Apa kik vagyunk, mink kérdi Farkas Magyarok, vagyunk, mondja apa. Kik azok a Magyarok, kérdi Hajnal. Olyan emberek kik, ha baj-van mindenféle nemzetiségű embert befogadnak, fogadtak köztük, ami nemzetségünket is. Apa akkor mi nekünk más nemzetiségünk van és Magyarok is, vagyunk igen. Apa szeretlek, mondják egy szerre a gyermekek és anyát is, szeretjük, mond neki és így tesz apa. Apa milyen a te nemzetiséged miközben Magyar vagy Rác nemzetiségű vagyok gyermekeim. Tudod gyermekeim ezt az Országot sok nemzetiség, alkotja így vagyunk egészek nélkülözhetetlenek, vagyunk egymás számára, még ha sokan ezt el is felejtik. A Föld nevű Bolygót is sokféle nemzetiség alkotja fel sorolni, sem tudnám, hogy ne maradjon ki belőle senki sem. Országunkban nagyon sok féle nemzetiség van, nem tudom felsorolni a teljesség nélkül mindet. Apa szeretlek, mondják egy szerre a gyermekek mi is, szeretünk benneteket. Kik azok a Rácok régen azt mondták ezek, vagytok, most azt mondják, azok vagytok én, azt mondom oly, régen jöttek őseink e honba mi csak így egyszerűen „Rácok vagyunk" magam szerint és most már ti is egy részben azok vagytok gyermekeim. Szeretünk apa, mondják a gyermekek. Apa mért nem nézünk tévét, kérdi Farkas, mert nem nektek való ti úgy nőtök fel nem kell ilyen valami az életetekbe, mi leszünk a tévé apa anya és család többi része, mondja majd az igaz történeteket nektek. Apa anya milyen nemzetiségű ő Magyar mondja apa ó, csodálkozik Hajnal, szeretlek apa, teszi hozzá én is, szeretlek Hajnal. Apa mért érzem ilyen jól ebben a bölcsőben, kérdi Farkas, azért mondja apa, mert szeretettel készült és természetes anyagokból, fából, vesszőből a párnátok puhasága a selyemfű terméséből, amiben a magvak is benne vannak. A takarótok a selyemfű pihéjéből van a ruhátokat anya, szőtte a selyemfűből esténként az egész család be, segített e zord télben. Amin fekszetek az is, selyemfűből készült ebben is ott vannak a magvak, azért mert így harmonizálja a teret és nektek nagyon jó, esik az alvás, szeretünk benneteket apa, mond anyának is, mondom. Milyen érdekes állatok vannak itt apa, kérdi Hajnal ezeket nagypapa, készítette fent a hegyen a terelés közben nektek szeretetből, hogy nagyokat játszatok vele apa te is, készítettél játékot, igen itt rá mutat a játékra. Ezek a játékok fából, csuhéból, vesszőből, szaruból, természetes anyagból készültek, ha rágjátok, ne kelljen betegnek lennetek tőle. Apa a te dédnagymamád apja ki volt ő is juhász volt, mint nagypapa mondja apa. De tovább kérdi Farkas milyen ember volt olyan hangja volt kilométerekről haza kiabált az első háborúban kürtős volt. Mi az a háború kérdi Hajnal emberek fel, áldozzák az életüket, hogy mi itt most jól éljünk legjobb esetben. Vannak ki vételek. Ezért ha nagyobbak lesztek de, minden évben, mint most is tartunk hősök napját. Ilyenkor ki megyünk olyan helyekre ahol el, vannak temetve és virággal, gyertyával megemlékezünk róluk és elénekelünk mindenféle harci nótát emlékezvén rájuk nagyon sok hősünk, van, ha elfeledve vannak, mi emlékezünk rájuk és ti is fogtok gyermekeim. Szeretünk apa, mond anyának is, mondom. De tartunk szegény napot is, amikor lyukas cipőt veszünk fel foltozott ruhában, leszünk, minden évben ezt meg tartjuk. Miért kérdik egyszerre, mert dédnagymama az, amikor gyermek volt nem volt mindig cipő, hogy ki mehessenek a házból, mert szegények voltak. Ha volt cipőjük legtöbbször fából készült de nagyon vigyázniuk kellet rá. Ha iskolába mentek büszkén viselték a foltos ruhájukat ti is és mi is ilyen ruhában fogunk járni emlékből érezzük át milyen volt nekik az életük, és ne feledkezzünk el róluk. Apa szeretünk, mondják, egyszerre mond anyának is, mondom szólt apa.
Apa mi vagy te, kérdi Farkas én a „kezdet vagyok"mondja apa, szeretünk, mondják egyszerre én is, mondja apa és anya is. Mi anyával egy folyamatnak a részei vagyunk, mondja apa. Apa igen Hajnal mond anyának, adja ide a kezét és te is, szeretném megfogni de, Farkasnak is adjátok az ujjatokat oda így tesznek. Lassan elalszanak apa, beszámol anyának a történésről és lefekszenek az ágyra, apa mellére hajtja anya a fejét és sírdogál a történteken, ne sírj kedves, vigasztalja de, nem tudja abba hagyni, gyere, mondja neki. S kimennek az udvarra, szeretném, ha azt tennéd, amit én, ha nem is sikerül egyből próbáld meg. Farkas üvöltésbe kezd a komondor kutya vele, üvölt anya is, próbálkozik, hallotta már párját így üvölteni nem volt furcsa. Mondja apa, ha így teszel, felszabadulnak az érzéseid, és meg könnyebbülsz, érzed, igen mondja anya, jobban érzem magam s már nem sírok. Ahogy el kezdték az üvöltözést a kutyák, úgy folytatták olyan baukolásba kezdtek hát ilyen ember fia nem hallott még. Anya meg csókolta apát érzéssel ebben a csókban benne volt minden. Sorra nyíltak az ablakok hogy mi történt. De ők addigra bementek a házba. Anya már nevetett mikor beérnek, épp ébredeznek a gyermekek. Apa mért sírtál végig és anya is, mert boldogok vagyunk azért sírtam én és anya is. Kérdi Farkas apa milyen állat az, ami ide hajol felém. Fiam ez a te védő állatod ez egy farkas. Apa igen Hajnal és ez itt milyen állat a tiéd pedig szarvas. Mért vannak ők, azért mert meg védenek benneteket, ha bajban vagytok egész életetekben el fognak kísérni benneteket s vigyáznak rátok. Apa hallja anya, amit mondunk, mondják egyszerre a gyerekek, szeretünk téged és anyát is, mondják. Mért hallja anya, mondtam nektek egy folyamat részei, vagyunk és elérkeztünk anyával oda, amikor eggyé válunk ez most jött el egyszerre, mondják a gyerekek mi is a részetek, vagyunk igen mi, így egyek vagyunk. Vége.

Vándor történetei

Vándor róla szól e történet, haljátok gyermökeim.
Gondolt egyet és útra kerekedet ki nézni a nagyvilágba rég tervezte hát elindult meg sem állt egészen egy városig. A városban meg állt, mert meg éhezett hát betért egy olyan helységbe ahol lehetett enni. Falatozott szép komótosan fel figyelt egy társaságra kik keményen piszkáltak egy embert. Próbált ő velük szót érteni de nem sikerült neki. A vándor nem szerette, ha ilyen dolgokat tesznek és beleszólt az ember segítésére. A társaság rögvest őt vette szó alá de, hiába próbálkoztak rendre alul maradtak vele szemben. Igen mérgesek voltak de ekkor történik valami egy gyermeket, hoznak a helységbe nagyon cefetül, néz ki. A társaság vezetőjének a gyermeke szólnak, van e valaki, segítene a gyermeknek, míg az orvos ki jön. Nem jelentkezik senki ekkor a vándor, oda megy, ehhez az emberhez s mondja ő, tud segíteni. Néznek rá addig a gyermeket, felfektették az asztalra. Kéri, menjenek el csak az apa, maradjon ott így tesznek. Ekkor a vándor nekilát a kezelésnek, nem láttak még olyat az emberek. Kis idő múltán a gyermek magához tér szeretne leszállni az asztalról de, a vándor nem engedi. Kérdi, fáj e valamije de, a gyermek azt mondja semmi fájdalma nincs. Ekkor sem engedi a gyermeket felkelni, oda parancsolja az apját és mondja neki, míg az orvosok ki nem vizsgálják tüzetesen a gyermek, nem mozoghat. Megérkezik az orvos, elmondják mi történt a gyermekkel azonnal kórházba, viszik. Gyermeket a kórházban vizsgáló orvos ki műszerekkel is megnézte a gyermeket, azt mondja az apának, ha nincs az a vándor a gyermek halott, lenne. Apa nagyon ideges lesz a hír hallatán de, rá néz a gyermeke arcára és lássa, vidámságát meg nyugszik. Elküldi az embereit, keressék meg a vándort. Visszajönnek, nem találják sehol sem. Újból elküldi őket, addig ne jöjjenek, míg hírt nem hoznak a vándorról. Több napi járást meg tesznek minden úton de, nem találják s vissza, mennek jelentik nincs sehol sem. Apa fájlalja, amiért olyan rosszak voltak ahhoz az emberhez ki meg mentette a fiát. Elgondolkozik a történteken, és úgy dönt, változtat az életén. A vándor már messze jár az éjszakát egy szénakazalban, tölti a reggel is ott éri be. Jönnek emberek a szénát fel pakolni, kérdi tőlük, segíthet ezen élelemért cserébe. Mondják el, kél a dolgos kéz rajta. A munkát sebesen úgy röpült az idő hamar elvégzik. Leülnek enni, de a vándor csak aludttejet és kenyeret fogad el. Kérdi a gazdát mi történt a lábával, hogy úgy sántikál. Mondja le eset a kocsiról jó pár éve, nem tudtak segíteni rajta még az orvosok sem. Kérdi a vándor had, nézze meg azt a lábat had, segítsen rajta. Gazda engedi, és kezelésbe veszi, nem érez nagyon semmit, csak bizsereg egy kicsit a lába. Mondják, elviszik a falujukig a vándor de, ő azt mondja nem fontos, gyalogol egy kicsit s útjára, indul és köszöni az ételt, italt és az emberséget. Elindulnak a falu felé a szekérrel de, nem sokára leesik a kocsiról valami s gazda, ugrik le érte fel, teszi, s mennek útjukra. A legény csodálkozik a gazdán, mondja neki hát a lába nem sántikált, tán nem fáj. Nézi a lábát, dobog vele ínyen a kutyafáját elmúlt a fájás. Ki fogják a lovat a szekérből s utána, küldi a legény a vándor után nem rég ment el arra. Közben a vándor már messze jár, lát egy gyermeket ki a fán, csücsül, meg áll s látja egy medve, van a fa alatt. Gyermek kiabálja, menj, innen veszett a medve. De a vándor nem olyan egészen közel megy a medvéhez. Medve észreveszi, s dühödten oda fordul, morog s támadásba, lendül. A gyermek még öreg korában is bele borzong abba, amit ekkor látott. A vándorból hirtelen három ember lett hárman most három felől a botjukkal ütik de, úgy hogy a medve elszaladni sem tud. S végül már nem mozog őkelme úgy hirtelen megint egy ember lesz a háromból. Irtózatos ütést mér a medve kobakjára, üvölt hatalmasat, és ki szenved. Hang szerteviszi ezt az üvöltést, sokan tudják mi ez sietve, szaladnak a hang irányába. Közben a gyermek lekászálódik, a fáról meg köszöni az idegennek, hogy segített, neki e rémet elpusztítani meg maradhatott az élete. Nem tesz semmit mondá a vándor. Ekkor érkezik a legény lovával, hallotta már azt az üvöltést, igen sietett. S lám ott fekszik a vér medve mit oly, régen üldöznek, de senki sem tudta el pusztítani. Mondja a vándornak a gazda, küldte, szeretné meg köszönni, hogy segített rajta de a vándor szabadkozik nem tett ő semmit. Majd ha újra erre jár, felkeresi a gazdát dolga, van mennie, kell. Kérdezi a gyermeket honnan jött merről futott idáig a medve elől. A gyermek elmondja a vándor, mondja, megy a dolgára de, értesíti a gyerek szüleit hová jöjjenek érte. Így téve elindul s egy nagy fa mögé, megy, nézik, mint tűnik el a fa mögött. Nem sok idő múlva csak nem jön, elő hát mennek a fához sehol nincs a vándor eltűnt csudálkoznak rajta. A gazda oda ér s lássa a medvét de, ekkor érkeznek mások is, látják mi történt. Kérdezik az ifjakat, azok rendre elmondják a történetet. Érkezik egy nagyon öregember a választ ad, arra ki lehetett az a vándor. Elmesél, egy nagyon régi történetet s megértik talán ki a vándor ki csak aludttejet és kenyeret fogad el és segít mindenkinek. Közben a vándor megérkezik a gyermek elmondása alapján apjához ki az erdőben, vágja a fát többedmagával. Akkor tudják meg hova lett a gyermek, hálálkodik az apa de, a vándor mondja nem tett ő semmit tette a dolgát. Köszöni, szépen mondja, az apa meg háláljuk még neked, nem kell, mondja a vándor de, hívja a gyermek, ha kell valamiben segíteni ő, jön. Apa oda ér a helyszínre ahol a medvét elpusztították gyermeke, úgy ugrik apjához boldogan kik, látják a szemükből is, ki csordul a könny. Mondja az apa mit mondott a vándor neki. Hallja az öregember ő tudja a választ, miként lehet a vándornak üzenni de, csak fontos dologban lehet így ide kérni. Mert egyébként nem jön el. El is mondja a fiúnak félre, hívja más, ne hallja, hogy kell hívni majd a vándort. Megértette, a fiú s fogadkozik az öregembernek így tesz, ha eljön az idő. S közben a vándor már messze jár, van má délután két óra is. Fent a hegyek között találjuk, amint bandukol az erdőn keresztül. Fel figyel egy nyöszörgő hangra, siet, mi lehet, a hát látja egy fehér komondor kutya, fekszik a sziklák között el, látja az ő módszerével nem sok idő múltán a kutya magához tér. Már nyalogatja, a vándor kezét az meg gyógyítja továbbra is, egészen jól van a kutya egy óra múltán. A kutya fel áll és elindul, nehezen megy, néz hátra, mintha hívná a vándort, kövesse az követi. Nehezen de a kutya talál valamit panaszosan el, kezd vonyítani. A vándor oda siet hát egy ember, fekszik ott. Minden tudományára szüksége van, serénykedik, eltelik vagy fél óra az ember magához tér a kutya, úgy nyalogatja az embert. A vándor most már látja a gazdáját találta meg a kutya. Beszél az ember és kérdi, hol van, felnéz a vándor és mondja gazduram maga le, eshetett onnan a magasból ide. Most már emlékszik miként esett le. Fel akar állni de, a vándor nem engedi, kérdi tőle, vannak ezen erre emberek kik, tudnak segíteni. Mondja az ember, igen mutatja az irányt a vándor a lelkére, köti, ne mozduljon, amíg el van. Sietve távozik a megadott irányba nem sok idő múltán három emberrel, jön vissza. Gondosan hordágyra teszik és viszik a szállásra ahol ők, vannak, mert pásztorok keresték már a gazdát de, nem találták. Eltelik egy hét mire a vándor, már úgy látja a gazduram, jobban van. A gazda kéri, menjen el a falujába és ír egy levelet az otthoniaknak. A kutya egészen jól van róla tudni, kell a gazdán és a családján kívül senkinek sem fogad szót, hát csodálkoznak, rajta hogy megszerette a vándort a kutya első szóra, megtesz mindent neki. A vándor a levéllel elindul a kutya, tudja az utat, így biztosan nem tévednek el. Már közelednek a faluhoz a vándor énekszóra lesz figyelmes. Fent a hegyről látja egy lány korsóval a kezében, megy és énekel. A kutya valahol elmaradt valami nyulat hajkurászik így le maradt. A vándor leér a hegyről a lány észre, veszi ilyen ruhájú idegent még erre nem látott. Kérdi tőle, merre van az a falu ahová ő, megy a lány, feleli hát ez a falu itt, ni mutat rá a falura. Érdekes dolog történik, meg jelenik a kutya szájában egy nyúllal. Amint meg látja a lányt, a nyulat ki ejti a szájából és rohan a lányhoz. Ekkor veszi észre a lány a kutyát, nem tudja mire vélni, hogy a kutya az idegenre miért nem támad rá, és mit keres itt és hol a gazdája, vagyis az apja mi lehet vele. Leteszi a korsót, kérdi az idegent. Mi történt az mondja el jött ide meg sérült a kutya gazdája de, jól van. Erre a lány mondja az idegennek hát az ő apja a kutya gazdája. Ekkor átadja a levelet, az elolvassa és megöleli a vándort, kérdi mért kapta. Mondja a lány köszönöm, amit az apámért tettél, nem jár érte köszönet máskor is meg teszem, mondja a vándor. Füttyent egyet és a kutya úgy fogad szót, hogy a lánynak eláll a lélegzete is apjának sem fogad így szót a kutya. Míg mennek hazafelé el, meséli mi történt az apjával. Mondja, jól van de, úgy kell hordágyon haza hozni. Mire elmondja épp haza érnek. Lássa a falu népe a kutyát, nem tudják mire vélni, mit keres itt egy idegennel s főleg, hogy úgy szót fogad neki de látják, hogy a lánnyal van. Hazatértek szétszaladnak hívni a segítséget, jönnek az emberek és elindulnak fel a hegyre. Másnap haza hozzák a gazdát a vándor, nem megy még sehova, mert nem gyógyult meg teljesen a gazda. Szeretne körülnézni erre fele, míg itt van és elindul a hegyre, jól elfárad, s leül a leány kíváncsi a vándorra, és utána megy, hogy mit fog tenni. Látja, ott ül a tisztáson és pillangók méhek, és különböző bogarak lepik el. Zajt csap a vándor arra néz, látja a leányt, szól neki, jer ide miért vagy itt. A leány oda megy, s kérdi, mért van rajtad ennyi mindenféle dolog. Mondja a vándor hát itt ezek az ásványi-sókat, szedik fel róla kíváncsi volt, arra hogy itt, is mint otthon ahol lakik ott is, elszokták, lepni a bogarak. Nevet a leány a vándoron az mondja neki, ne nevess, kérlek egyszer majd neked is lesz ilyen élményed. Milyen szép pillangó nézd itt rajtam, láttál már e félét, nézi a leány a szavát se hallani csúdálkozik. Vándor elindul, lefele a faluba s beszélget a leánnyal mindenféle érdekesebbnél érdekesebb dolgokat hall. Ilyen dolgokról ő ez idáig sosem halott. Visszaértek a házba kérdi a vándor, szoktak puliszkát enni igen a válasz had, főzze, ő meg kérdi. A vándor kéri a leány, segítsen neki elkészíteni, a kukorica gombócot a válasz igen, mert kíváncsi. A vándor mondja nem csuda dolog, kell bele, hanem zsemlemorzsa ettől nem olyan fojtós a kukorica a tudásodra van bízva milyen ételt készít el el így. Elkészítik a gombócokat: amibe tesznek elébb a vizet a fazékba majd a túrót, édesítik, tesznek vajat, és fel forralják, ha forr, tesznek bele kukoricát finomra darálva, keveri nem sokáig s a lényeg zsemlemorzsát. Összekeverik és tehetnek hozzá tejfelt, ha kicsit ki hűl, elkezdik meg formálni a gombócokat. És kész. A család mikor meg kóstolja a gombócokat, nem tudják abba hagyni olyan finom ilyet, nem ettek ez idáig, s hamar elfogy a kukorica gombóc. Másnap a leány mikor húzza át az ágyneműt, érdekes illatot érez a huzaton, nem tudja mire vélni. Látja a vándor csak házi szappannal, mosakodik és a ruháját is, azzal engedi ki mosni. Táncmulatság lesz a faluban, kérdik a vándort nem meny ezen el, hát feleli, nem tud ő táncolni ő csak a zenére, tud táncolni de, a lépéseket nem ismeri. Ez meg hogy lehet, kérdi a leány és unszolja a vándort, menjen el vele a mulatságba. Kéreti, kéreti magát, végül azt mondja, elmegy de, nincs ruhája ilyen dologra, kerítenek neki gyorsan minden fajta ruhaneműt, cipőt. Fel öltözvén elindulnak a mulatságba. Mondja a vándor ő egyedül szokott táncolni és most meg mutatja, hogyan érzi a zenét és elkezd táncolni. A leány olyan figurát, oly mozdulatokat sosem látott de még az ott tartózkodok sem. A leány nagyon tudott táncolni kérdi a vándort, mutassa meg neki, hogyan kell érezni a zene ritmusát. Minden számra másfajta táncot mutatott be a vándor. Mondja a leánynak soká tanulta meg mire rá érzet a zene ritmusára. De próbálja mutatni a leánynak, mivel nagyon jó táncos volt kezdte érezni, mit mond a vándor. Az est vége fele kezdet bele jönni a leány s ekkor együtt de külön táncoltak olyat mutattak az emberek, szájtátva figyelték a párost, így még soha se láttak embereket táncolni. Mondja a vándor, ha sokat gyakorolnak csudálatos dolgokat, lehet két személynek a zene ritmusára eltáncolni. Haza kíséri a leányt a mulatságból. Másnap kérdik a vándortól mért nem házas mért él, egyedül azt mondja még nem talált olyan nőszemély, mert nem tudnak neki semmit se nyújtani. A leány már válaszolt volna de, a nagyanyó meg gátolta benne s mondja a vándornak holnap délben, ha válaszolunk jó é lesz kiváló, mondja. Másnap délben az étkezés után mondja a leány a vándornak ő, bizony tud nyújtani most már neki. Hát, nosza rajta feleli. Erre a leány nevetve be hozza a lepényeket volt ott mindenféle. Mondja tegnap már válaszolt, volna de, jó ezen a válasz igen ez a jó válasz mondja a vándor. A vándor tervezi, hogy haza megy de, mivel kezdi megszeretni a leány, kérdi az apjától komolyabbra, veheti, ezen a dolgokat s kérdi a leánytól, tetszene neki ilyen forma ember, mint ő és lenne, majd idővel mikor jobban meg ismeri a párja. Igen válaszával elpirul, s nevetve ki szalad a helységből. Később a vándor mondja a gazduramnak haza, kell lassan mennie, mert a dolgait el kell rendeznie, s majd visszajön. Eközben érdekes történés zajlik a faluban, díszes ruhában nagyon lassan bandukol egy ember, nem vélik fel ismerni ki az. Majd a gazduram házához ér akkor látik hogy a fiú jött haza ki már sok éve nem volt otthon az okát is tudják rossz útra tért. A fiú után egy legényforma jött. Bemegy az udvarba a kutya, megismeri vad ugatásba, kezd, örül. A hangra fel figyelnek, és ki jön az anyja, nagyon megörül rég nem látott fiának a fiú, kérdi az apja itt hon, van, bólint. Bemegy a házba, mondja mért jött, szeretne elnézést kérni a cselekedeteiért, amit a múltban el követtet változásban, van. Jó útra tért meg változott kéri apját, fogadja ismét a kegyelmébe. Visszahozta a fokost, amit régen kapott nem érdemes rá, hogy nála legyen, szól a fiának, jöjjön be. A fiú hozza a fokost, aki észre veszi a vándort örömében a fokos, kiesik a kezéből és szalad a vándorhoz és öleli ahol éri. A fiú apja ekkor veszi észre a vándort sírva, oda megy hozzá, kéri, fogadja bocsánat kérését, mert olyanok voltak hozzá. Elfogadom, mondja a vándor az apa, lassan abba hagyta a sírást, és fel veszi a fokost, mondja az apjának. Szeretné, ha a vándoré lenne, tudja nagyon sok éve a családé és rá volt bízva az őrzése. Gazduram mondja a fiának bele, egyezik, hogy a vándoré legyen a fokos, az szabadkozik, nem érdemli meg ilyen családi ereklyét. De nem tehet semmit ennek, így kell lennie, mondja a gazduram punktum. Elveszi a fokost a vándor és a közben bent lévő leánynak, szól, jöjjön ide és tegye a fokost a helyére de, úgy avval a trükkös módon, hogy senki se tudja le szedni. Csodálkoznak, honnan tudja ezt, mert sokan szerették volna le szedni, de nem sikerült nekik. A fiú csodálkozik, ezen az eseményen s kérdi a vándort, mért van ez így. Vándor mondja, ha el jő az idő ő és a leány egy pár, lesznek. Leány irul pirul, tetszik, amit a vándor mond. Gazduramat érdekli, hogy mit tett a vándor a fiáért és ekkor számolnak neki be róla mi történt. Nagyon meg örül a hírnek s jobban a szívébe zárja a vándort. Mondja a vándor most már ideje mennie, mert dolga van oda haza s egy hónap múlva, jön ide vissza. Elköszön a családtól, a leánytól s kimegy a házból a kutya, nagyon örül, neki eljátszik, vele egy kicsit s megy az útjára. Már a falu szélén jár, amikor a leánynak észibe jut, szeretne mondani neki valamit, szalad, fut, ahogy a lába a földet éri de a vándort nem leli. Néz az égre, s lám látja piros szalag, hullik lefele olyan forma, ami a vándor kalapját díszítette, nem tudja mire vélni, és fel veszi. Kérdi az embereket kik, jönnek fel a falu felé látták ezen erre valakit menni, azok felelik senki emberfia nem jött erre. Csodálkozik a leány, hogyan tudott a vándor ilyen gyorsan eltűnni s megy haza lassan de, a szalagot a szívéhez teszi. Eltelik az egy hónap gyorsan egyszer az udvarról érdekes zajokat hal a kutya furcsa panaszos vonyításba, kezd hamar felöltőz, és ki megy meg nézni. Látja a vándort a kutyánál, nem tudja mire vélni, hogy került oda. Mondja a vándor neki eljött érte, hogy elvigye az otthonába, jön e vele. Szívesen de az apja anyja megy, szól, hová indul, mondja a vándor, tudják ők már voltak nálam de, hogyan kérdi a leány. Figyelj most le, ereszkedik olyan ködforma, ne ijedj meg tőle belém is, kapaszkodhatsz de, ne szoríts úgy. Csukd be a szemedet így tett a leány szólt az édes hang, nyisd ki, és lám csudák csudája valahol ki tudja, hol ott teremtek. Mondja a vándor itt lakom én ezen a vidéken haza jöttünk. Már nem is kérdez semmit, hogyan jöttek, ide úgyis elmondja, ha itt az ideje gondolta a leány jól gondolta, mert a vándor elmondta neki a módját az utazásnak. Körbe járják a tájat, ahol lakik a vándor, elmennek minden fele a leány kíváncsi mindenre. Mondja a vándor ő nagyon elfáradt le, kell feküdnie fárasztó ezen utazási mód a szellem, fárad. Bemennek a házba le, fekszik, a vándor az ágyra s mondja a leánynak ott az ágy, amire ő is lefeküdhet. De a leány azt mondja, szeretne a vándor mellé feküdni meg is, teszi rögtön. Fejét rá hajtja a vándor mellkasára pont a szíve oldalánál a vándor át, karolja a leányt és mondja neki haza értem, kérdi a leány, mért mondod. Miért a mindenséget tartom a kezemben, és átöleli a leány szorosan. Az elkezd sírni mondá neki, ne sírj kedvesem, vigasztalja leány, abba hagyja a sírást most már nevet és így alusznak el. Hagyjuk őket, ismerjék meg egymást tán hallunk felőlük még. Ki kíváncsi a történet végére szaladjon fel a kerek dombra, és azon túlra utoléri, ha a történetet nem is a násznépet bizonyára vége.

Képzelet

Képzelet nagyúr játékosan teszek veled egy próbát. Teremtőd feltesz neked egy kérdést lehetőséged, van arra ott abban a szobában életed álma, bent van neked, csak bekel menned oda. Te bemész nem sok idő múlva pár pillanat s már kint is vagy. Nem lehet rád ismerni, úgy nézel, ki kérdezlek mi történt. Diideregve váálaaszólod jéég veerembe voltam s bent egy tükör volt, amin nem látszott semmi a fagyból s benne magamat láttam én is egy jégcsap voltam, brr fázom.
Ego + Dilemma = Létezés
Nem olyan embernek ismerem azt a személyt, ki meghátrál, mert jégveremben volt. Gondolkodott mért nem volt deres az a tükör. Úgy döntött vissza megy abba a helyiségbe és meg nézi újra a tükröt így tett. Fázott az nem vitás de legyűrte a hideget láss csudák csudája a tükörhöz érve érdekes élményben lett része. A tükör egyben dimenzió átjáró volt, ahogy elé ért máris egy újabb helyen találta magát. Hófehér volt minden e helységben itt is volt egy tükör, amiben egy fa volt látható. Tükör vonzotta, hogy oda menjen és most olyan élményben, létezet, amit szavakkal nehéz leírni. A teste megszűnt létezni apró fénypontokká vált sokmilliárdnyi, fénypont lett határtalan jó érzése volt e létformában szó nincs rá mily érzések, kerítették hatalmába. A tükör hívta, lépjenbe s követte e hívó szót s már egy dombokkal, körülvet tisztáson találta magát. Itt átélte, mint e sok fénypont lassan fává alakul. Először a gyökérzet alakult ki érezte, mint e fények anyagias létformává alakulnak szuper érzés fokozatosan fa törzse ágai leveleit átélve a létezést a fénypontok anyagi formává alakultak. Kezdte érezni, hogy ő egy fa örömmel vette a létezés e formáját. Ott állt már jó ideje események folytonosan követték egy mást, vadászokat látott kik cipelték a zsákmányukat. Fáradtam leheveredtek a fa alá egyikük kérte a fát, szeretné, ha közvetítené az üzenetét haza, várják a szerettei, mi van velük. Fának természetes volt e szavak oly sok ideje tették már ezt, üzenetet átadta viszont üzenetet is. Vadászok kis idő múltán tovább mentek megint ott állt de sohasem magányosan, mert beszélgetéseket hallva, amit a fák élőlények s minden részeként átélte. Az erdő csendjét nagyon rossz zajok verték fel favágók jöttek és már vágták a fákat. A fa olyan gondolatáramlásban lett része a sok emlék áramlott felé nem tudta mire vélni. Gondolataiban meg jelent két vadász kiket látott régről ők mikor gondolták ezt a fát élni, hagyjuk így lett és vette az üzenetet, mert ez a dolga. Nem maradt egyedül maradtak jó páran. Furcsa érzése lett a fának érezte, mintha a léte változna most nem fénypontokká vált ez attól másabb még bizsergetőbb érzés lett úrrá rajta. Látta, mint kiszárad a teste és a létezésbe kerül. Többi fának, ahogy szállt felettük adogatott magából mindig egy keveset. Maradt egy kevés azt nem tudta átadni senkinek. Telet az idő eljött, aminek el kellet jönnie a fa kiszáradt és úgy állt ott. Emberek jöttek díszes szalagokat, hoztak és feldíszítették a fát. Nagy mulatságod rendeztek a fa alatt, vigadtak énekeltek táncoltak, örültek az életnek. A fa, vagyis ami maradt belőle érzett valami gondolatot visszament oda ahol valamikor ő állt, mint fa. Látta az embereket valójukban és örült annak tisztelték még így is a fát. Érdekes dolgot észlelt egy ember csendre intette a többit csend honolt a tájra. Kezdet benne valami határtalan dolog bekövetkezni létezésének a maradéka szétterült a tájra abból kaptak a fák és ez emberek és minden lény a föld minden. Az emberek mikor ezt átélték összepakoltak és régen, ahogy énekeltek torokhangon adott ritmusban csendesen hazamentek. Ezért vannak olyan helyek ahol a fák természetes közegükben évszázadokon át, fen, maradhatnak még a száraz ágat, sem gyűjtik össze ezen erdőkben, mert a fák a mi lelkünk és testünk.

Fizika törvényei itt nem úgy érvényesek, mint általában ez csak játék. Jégkockát képzelj el nagysága rád, van bízva jégkocka anyaga hó segítségként de, lehet víz is. Feladatot az írd le, hogy a kocka miként olvad meg (az olvadás úgy jön létre a kocka belsejéből, kifele történik a lapjához ér a kockának ott már áttetsző). Írd meg a szerinted i folyamatot, ahogy te képzeled el miként zajlik le az olvadás de, nem olvad szét, hanem a térben elhelyeződve magában ott áll. Jó írásokat kívánok nektek.

Képzeld el egy dobogón, lépkedsz felfele. Felértél a tetejére, ami egyben a hegytető is. Néz körül, lásd a tájat, látod, mint favágók teszik a dolgukat. Néz tovább, lásd, ahogy felér valaki amott a hegyre, éld át a sikerét. Néz tovább, lásd a tájat, érezd az élet szépségét. Lépj tovább fent vagy a hegy felet az égben. Vetítsd a tudatodat, lent egy fába éld át a fának évszázados életét, érezd erejét, érezd a levelek selymesen simogató érzését. Hopp tudatodat egy arra szálló pillangóba vetítsd, érezd, amint szállsz, érezd, amint a pillangó leszáll egy virágra, érezd a virágport, mint a pillangó étkezik belőle. Hopp tudatodat vetítsd a folyóba, érezd a folyót, érezd a folyóban nyüzsgő életáramlását. Hopp vetítsd a tudatodat a létezésbe, érezd, mint egy vagy a mindenséggel érezd úgy magad, ahogy sosem, mert nem voltál ily közegben. Lépj, egyet vissza a hegytetőn vagy lépj még egyet a dobogón vagy újra. S most mond, az hogy a szeretetnek nincs tartalma.
Idő zavaró tényező elrettent a dolgoktól valószínűsíthetően nem mersz dolgokba bele vágni ő miatta ki nem tényező a fejlődésedben és utazásaid során.

Talány

Felteszek talányt nektek és egyben magamnak mindenkinek magának, kell megadni a választ.
Révész vagy (mindenkire vonatkozik a nemére érhetően, gondolok) munkában el vagy merülve azt veszed észre ott áll előtted egy szép nő (nőknek férfi) nagyon szép hosszú szép haján, megcsillan a napfénye. Munkád abbahagyva álmélkodsz, mi történik veled te magadban, élsz. Kérdéssel fordul hozzád át, szeretne menni a túloldalra de, te nem lehetsz a ladikban hozzá, sem érhetsz a ladikhoz. Minden kérésedet teljesíti bármit, kérhetsz tőle, hogy mennyi időt vesz ez igénybe a te dolgod, lehet bármennyi is. Az evezést neked kell megtanítanod neki de, a vízben nem teheted meg. Meg kell magyaráznod, miképpen tud át kelni a folyón a legegyszerűbb választ, elfelejtheted, mert biztosan nem jó. Válaszod tükrözze a feladat nehézségét. Nekem majd tíz órámba került a szerintem i válasz nem tudom, hogy helyes e vagy lehet helyes választ adni erre a talányra. Holnap megadom a választ nehéz és nem kötelező válaszolnod rá.

Találós kérdések

1. Mért mos fogat a nyúl?
2. Melyik a legidősebb bab?
3. Elmentem az erdőbe szarvas agancsot keresni de nem találtam mindent bejártam nyomát találtam de semmi mást. Üres kézzel ne jöjjek haza így elhoztam az agancs helyét? Mit hoztam az erdőből haza.
4. 4. 15 perc van, és mégis négy óra van? De lehet 13. 01 akkor is négy óra van.
5. Folyadékban folyadék?
6. Lét elemünk + első a sorban = úszik?
7. Ősi foglalkozás + királyi jelkép = repül?
8. Függőleges, létra, vessző, vízszintes, átlós, vízszintes, nulla, zéró?
9. 111111 2222222 3333333 4444444 5555555 6666666 7777777 8888888 9999999
Milyen matematikai jelet kell tenned, hogy helyes számsorok helyesek legyenek, segítek a pontot. Bármely más számot is adhattam volna de, így szebb és adhattam volna sokkal több számot de, nehezebb lenne a számolás. A feladatod a helytelen számsorokat helyesen leírni vannak helyes számsorok is, ha jó helyre teszed a pontokat.
10. Egy fazékba bele helyezek egy kisebb fazekat fejjel lefele így van két egymásba borított edényem. Folyadékot teszek a nagyobbik edénybe, majd megfordítom és a folyadék a kisebb edényben lesz?
11. Tér para-dixeonális esemény horizont. Mit mond nektek ezek a szavak így.
12. 6. első a sorban: ez egy külön álló rejtvény talán ez a legnehezebb az összes közül.
Jó megfejtést kívánok.